Advent – Karácsony 2012
2012.december 23.

Leírom a mai napomat. Ébredés után feleségemmel elmentünk vásárolni „csak Karácsonyra még hiányzó kevés holmit kell megvenni.” Müller- Tesco- párkányi halas bolt – Palatinus- Forrás tó – Lidl – újra Tesco. A csomagtartó tele „pár hiányzó holmival”. Csekély 4 óra alatt be is vásároltunk, de még a piacra el sem jutottunk – türelem, Karácsony jön. Gyors ebéd, majd rohanás a rendelőbe pár „gyógyulni nem akaró” beteget megvizsgálni-, türelem, Karácsony jön. Rohanás haza, mert jönnek a cserkész Péter fiammal előadásukat megtartani. Mellesleg Áron fiam bosszant, hogy miért játszik a számítógépen, ahelyett, hogy a töri dolgozatát megírná, Zsuzsi lányom nyafog, hogy ő egész nap segített, ő most nem csinál rendet – türelem, Karácsony jön. És még csak délután 16 óra. Kezdem érteni, hogy sok családanyának vagy apának elege van a karácsonyi készülődésből.

Lehet, ezt így felfogni, mint egy terhet és reggel így is indult, mert utálok áruházakban vásárolni. De ha végiggondolom:
• reggel, mikor kiléptem a házból, akkor az egész tájat zúzmara borította. A reggeli csendben, mozdulatlanságban a fehér táj szépsége egy csöppnyi szépséget hozott a lelkembe,
• Feleségemmel ritkán tudunk együtt vásárolni, így már ez is öröm volt, hogy kettesben jártunk ide-oda,
• a Forrás tó vize befagyott, rádobtam egy kavicsot és az többször megpattanva végig csúszott a tó jegén. Az egész táj meghitt volt csendességében és fehérségében,
• betegrendelésen találkoztam egy görög úriemberrel, akinek elmeséltem, hogy nyáron Görögországban jártam és az tette rám a legnagyobb benyomást, hogy a vidéki görög emberek szegényebben élnek mint mi, de mégis elégedettebbek. Minden sziklán, erdei ösvényen, vagy szigetcsücskön van egy kolostor, ahová a megfáradt vándor megpihenhet és elmondhat egy fohászt. Estére a tavernák megtelnek családokkal, barátokkal és esznek-isznak, mulatoznak, nevetgélnek, vagy szomorkodnak, énekelnek, táncolnak, de együtt vannak. A görög apuka elmondta, hogy ez valóban így van, de a lényeges különbség a magyarok és görögök között az, hogy míg a magyarok leélik az életet, addig a görögök megélik az életet. (Ez szabad fordítás, mert a görög úr törte a nyelvet, de a mondanivalójának lényege ez volt,)
• itthon megcsodáltam Péter fiam és a cserkészek előadását Jézus születéséről nagyon egyszerű módon előadva. Nagyon tetszik nekem, hogy ezek a gyermekek fáradtságot nem kímélve hidegben is gyalogolnak házról-házra a cserkész szülőkhöz, és a maguk puritán módján hirdetik az evangéliumot,
• Áron fiam befejezte a számítógépes játékot és nekifogott töri dolgozatának. De körülötte zaj lévén nem tudott ráfigyelni, ezért követelte a tévé kikapcsolását. Zsuzsi lányom nyafogott, hogy ő tévézni akar. Önzőnek találtam nagy fiam követelését, mert az egész napja ott állt előtte, hogy elkészítse a dolgozatot, de ő csak most kezdett neki. A nézeteltérés veszekedésbe fajult – olykor nehéz a kamaszokkal. Be kell látnom, hogy nem volt bennem kellő szeretet, hogy türelmesen megbeszéljük a lehetőségeket. Áron fiam dühében és tehetetlenségében elvonult aludni. Ez a helyzet is lehetőség önvizsgálatra mindkét részről.
Összességében csak az volt a célja ennek a felsorolásnak, hogy a történet ugyanaz, de a szemlélet más. Lehetek elégedetlen, mert a vásárlás, a betegek mennyi időt elvesznek és nem jut idő saját dolgaimra. És lehetek elégedett, mert mennyi szépséggel ajándékozott meg a mai nap. Ez csak lelkület kérdése és máris eldől, hogy csak rossz érzések lesznek bennem vagy szép lesz-e a mai nap? Egész nap bosszankodom, vagy mosolyogva telik-e a mai nap?
Erre a gondolatmenetre felfűzhetjük mindennapjainkat, ünnepeinket, egész életünket. Az egész csak látásmód, másképpen hit kérdése. Hiszem azt, hogy a bajok, a nehézségek, akadályok, stb. függetlenek, jönnek ha akarjuk, ha nem. Tőlem függ, hogy mennyi időt, mennyi energiát igényel megoldásuk. Bosszankodok rajta és halogatom, vagy elfogadom, hogy meg kell oldanom és minél gyorsabban, minél lelkiismeretesebben próbálom elvégezni. Minden feladat, melyet sikerült jól megoldani a jól végzett munka elégedettségével tölt el.

Itt van ismét Karácsony köztünk. Bosszankodunk azon, hogy mennyit kell mosni – főzni –takarítani – bevásárolni, csomó felesleges ajándékot megvenni, becsomagolni, aztán szépen mosolyogni. Vagy örömmel készülni, hogy ismét itt a Karácsony, találkozunk ismét családtagjainkkal, barátainkkal és ennek velejárója a környezetünk és önmagunk „kitakarítása”. Előbbi a test állapota, utóbbi a léleké. Előbbi az állandó elégedetlenség és bosszankodás állapota, az utóbbi a hálaadásé, azért ami van és ami lesz.

Éppen felhívott egy anyuka két gyermekével, hogy az apuka hirtelen kialakult súlyos betegsége miatt kórházba került. Mint orvos kérdezett férje betegségéről. Pár biztató szón kívül egyebet nem tudtam mondani, mit is mondhatnék ilyen helyzetben. Milyen Karácsonya lesz ennek a családnak? Nem tudjuk, hogy miért vannak betegségek. De számunkra nehéz helyzetekben csak a remény marad, hogy Isten meghallgatja imáinkat.

Itt van ismét Karácsony köztünk. De a hangsúly nem a Karácsonyon van, hanem azon, hogy közöttünk. Tudunk-e egymásra mosolyogni, szívből örülni minden találkozásnak? Tudunk-e megbocsátani? Tudunk-e örülni más örömének? Tud-e a lelkünkben Karácsony lenni, mert akkor Szenteste a csendben a kis Jézus valóban Jézus valóban megszületik lelkünkben és köztünk marad.

Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden gyermeki léleknek!

dr.Tókos László