Egyik vasárnap délután szólok Péter fiamnak, hogy jöjjön gyakorolni egy kis matekot, mert most ráérek.  Ő most nem akar, mert mindent tud, és hamarosan úgy is meccs lesz a tévében. Kicsi unszolásra mégis nekifogtunk. S mikor láttam, hogy mennyi hibát vétett – és még tiltakozott további feladatok ellen –  hirtelen elöntötte az agyamat a düh. Mérges voltam rá, mert neki fontosabb a focimeccs, mint a matematika, most pedig igenis gyakorolni fogunk és csak rajta múlik, hogy milyen gyorsan fejezzük be. A második hullám feladatai csaknem teljesen jók voltak, így dühöm hamarosan elillant. Ismét békések, csendesek lettünk és a focimeccset is együtt néztük meg kellemesen szórakozva.

Elgondolkodva ezen a kis történeten az lep meg, hogy egyik percben dühös vagyok rá, másik percben ismét békés vagyok, együtt örülünk. Kérdem én, hogy van az, hogy ilyen gyorsan, percről – percre változnak érzéseink? Melyik az alap, az állandó?

Végül is Reményik Sándor Békesség Istentől című versében kaptam egyértelmű választ erre.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

A mindennapok örömei és bánatai, a félelem, aggódás, harag csak a felszínt borzolják és ideig-óráig tartanak. A mélyben nyugszanak csendben háborítatlanul azok az érzések, melyek állandóak, nem változnak: – szeretet, remény, hit, krisztusi öröm, stb. Ez magyarázza, hogy miért vagyunk egyik percben indulatosak a gyerekkel, másik percben életünket adjuk értük, ha kell.

Áron fiam immáron másodéves egyetemista. Budapesten él, tanul /legalábbis remélem/ és újabban szeret. Jó látni, miként lesz belőle egyre inkább önálló, felelősségteljes ifjú, s bár még gyakran hazajár, de egyre inkább szakad el a szülői háztól. Szeretek vele kutyát sétáltatni, vagy egyszerűen együtt sörözni, mert akkor mindig gazdagabb leszek általa.

Fiam! Köszönöm  őszinteségedet, amellyel a mai napig megtisztelsz bennünket, bizalmadat ahogyan lelked minden rezdüléséről beszámolsz, de leginkább arra a szeretetre vagyunk büszkék, amely által szeretsz minket, másokat és az Istent. Őrizd meg és Jó Ember leszel!

Péter fiam tizenegyedikes. Bontogatja szárnyait, egyre tudatosabban készül mérnöki pályára. Nyelvvizsga, előre hozott érettségik, emelt info, stb. 40 óra hetente. és még itthon is tanul. Több órát tanul, mint én dolgozom. Egyénisége formálódik, lelke is viaskodik az ártatlan gyermeki lény és a felnőtté vált ifjú kettősége között.  Örvendek, hogy együtt focizunk és örvendek a sikereinek, mert jó téged látni, ahogy örülsz.

Péter fiam! Csodás gyermek vagy! Sok fejtörést és imádságos pillanatot köszönhetünk neked. Néha nem ismerünk rád gyermeki magatartásod, máskor büszkék vagyunk érett viselkedésed miatt.  Köszönöm, hogy sokat tanulunk általad. Örvendek, hogy együtt focizunk és örvendek a sikereidnek, mert jó téged látni, ahogy örülsz. Maradj olyan szeretetre méltó, mint most és légy kitartó a hitben, miáltal sok kellemetlenségtől megőrzöd magad!

Zsuzsa lányom kamasz, annak minden nagyszerű előnyével és néha érthetetlen viselkedésével.  Művészlélek, elbűvöl zongorajátékával. Lovagol – egyre jobban , de lelke már  héthatáron túl vágtat. Képzelete elviszi olyan világba, ahová emberi lény rajta kívül csak ritkán léphet be.  Öröm hallgatni, mikor csacsog, és csak mondja vég nélkül.  A minap nagyon nehéz iskolai nap után fáradtságtól leroskadt és sírva fakadt, hogy mennyi tanulnivalója van. Péter fiam  meglátta és nevetve azt mondta, hogy  „ te hülye vagy, ha az iskola miatt sírsz. Ha nincs időd megtanulni, akkor nem tanulod meg”. Néha megszakad a szívem, mikor látom, hogy mennyit tanul és nincs ideje semmire. A fiúk nem így csinálták, de ő lány és nem lehet lebeszélni arról, hogy ne tanuljon.

Zsuzsika! Csodálatos lány vagy, számunkra a legtökéletesebb! S bár előfordul, hogy nem értjük mit miért teszel, vagy te nem érted a mi döntéseinket, de ez csak a felszínt borzolja. Büszke vagyok arra, hogy sok minden érdekel és addig csinálod kitartóan, amíg sikerül. Nagyon szeretem, mikor együtt fúrunk, faragunk, vagy valamit közösen készítünk, játszunk, mert ilyenkor többet adsz magadból.  Maradj meg kedvesnek és szerénynek.  Mindig légy elégedett és hálás azért, amid van. Használd talentumaidat mások örömére és sok áldásban lesz részed!

Ők a gyermekeink. Büszkeségeink, szemünk fénye, stb. de elsősorban Isten ajándékai. S bár szavaikkal, viselkedésükkel néha borzolják a felszínt, de a mélyben örök szeretettel szeretjük, mely mindent elvisel és mindent megbocsájt. Minden amit feleségemmel együtt teszünk, az tükör számukra. Ahogyan mi bánunk gyermekeinkkel, úgy nevelik majd ők is gyermekeiket, ahogyan mi kezeljük öregjeinket, úgy fognak ők minket kezelni. Ahogyan mi imádkozunk és áldjuk az Istent, úgy teszik majd ők is.

Nézzünk tükörbe, és ahol homályos a kép, ott csiszolni kell rajta.  Krisztus születése  világosságot hozott a világba és lelkünkbe. Mindaz ami elválaszt Istentől az elválaszt gyermekeinktől is. Mindaz, ami közelebb visz Istenhez, közelebb visz gyermekeinkhez is.  Vegyük a fáradságot és Karácsonykor közeledjünk Istenhez, mert gazdagabbak leszünk általa mi is és családunk is!

Eredményes, boldog új esztendőt kíván:

Tókos László

Esztergom, 2015 Karácsonyán